Csillagok csendje

Posted: 2011. december 27. kedd in vers

mélyen fájva fél benned az Isten,

szíved szép jéghegyed méhébe bújt,

eltitkolt lázad általam lázad,

régtől rian felém, mi lelkedben dúlt

 

lelkem lüktető lángja, s szakadék szemed,

a tehetetlen titán az éterbe

időtlen pillantásodon zuhan,

tépázó tajtékom édened csitítja,

közel a végtelen,

távoli csillagok hűs csendje van

 

 

mg©2011. december 26.

Reklámok

Dőlj el bitó

Posted: 2011. december 27. kedd in vers

életünk égből nőtt bitó,

lombja mind az emberek,

alkonyát roskadja a szív,

lehulltak a véres juharlevelek

 

időköd fosztotta öröklét helyén

izzanak rég dermedt sebek,

szétmálló szerelmes mindenség,

sosemvolt csókunk még ajkunkon remeg

 

árván ül az árva,

nem hal hazug életet,

vad magányban szenvedi

a szerelmetlen végzetet

 

dőlj már el bitó,

fohászkodnak emberek,

virradj fel te szív,

oszoljatok fellegek



mg©2011. november 27.

Áldozathozatal

Posted: 2011. október 30. vasárnap in vers

őrjöngő Napomba döföm törött dzsidám,

gyáva hegye hűvös kegye által fakad majd a vér,

s kiömlő békéje előtt bénulttá dermed

a hitszegő bambáktól bálványozott rém,

e zsarnokként öldöklő világ

 

hát Téged kérlek, ki hű vagy s szeretsz még,

öntözd szét szívemnek szerelmes csermelyét

 

a csillagok közt várlak,

mindennek háttal,

lázongó szemem így nem ragyog,

az örök nagy égnek ím,

setéten tündöklő palástja vagyok

 

©2011. október 29.

Álmod él

Posted: 2011. október 15. szombat in vers

csillagos hullámok hevében kerengnek lelkeink,
az éjféli áldomás tajtékos csókjával lep el,
tengeríz bőrünk ím kiáltó meztelen,
míg égbéli álmod él, szívünkön
a szabadság könnyén szőtt kegyelmes lepel

©2011. október 14.

a múltból címtelenül

Posted: 2011. szeptember 25. vasárnap in vers

vérzsivaj zsongja az ereket,

bömbölő emberfergeteg,

Nárcisszá csinosult ficsúrvihogás alatt,

lezüllött istenek dúlják a magtalan sarat,

s elejtem kerengő lelkemet

 

mily távol most a titánrengeteg,

ti seregtek erdőfátyolát zászlókként lengető fák,

délceg héroszok s pompás lombú katonák,

csodálom szelíd ostromtokat,

mely küzdelmeteken egekbe emelkedtetek

 

csak nézem a rengeteg szenteket,

ám… se mersz, se tisztesség nincs bennem,

csalódva, mint kitépett árvacsalán vagyok,

nem lettünk Istenné, mikor virágzott a sárgaliliom,

nem, mi egymást elölni lettünk ide

 

e semmi peremén szédelgek,

mögöttem csalfa ékességeivel édeleg a múlt,

előttem hamiskásan kacsint kacér jövendő,

remények illanó csókjaival tündöklő rögök görgetnek,

s minden aláhull

 

nincs ki lelkes tisztásra vezessen,

az őrült Minósz itt az úr,

bozontos labirintusává korcslott a jelen,

fellobbant szemeden az igazság kihuny,

örök idegenség kószál szívemen

 

mg©2008. február 10.

3 haiku

Posted: 2011. szeptember 13. kedd in vers

könnyed csermelyeg
Isten forrása fakad,
s te engeded

lélekdús szirom
a szívből kiszakadt fény,
könnyekből virág

erdőhűs suhan
mely szökelli lépteid,
elring a magány